Néhány hónapja vettem a kedvenc méztermelőmnél méhviaszt, mert szőlőzsírt akartam készíteni magamnak. Sajnos a legkisebb kiszerelés 1/2 kg. Egy adag szőlőzsírhoz azonban csak nagyon kevés méhviasz kell, ezért gondoltam szétosztom. Először üres teamécsesekben akartam, de mire összegyűlik, amennyi kell, megőszülök. Persze az is egy alternatíva.
Viszont eszembe jutott, hogy az egyetlen szilikon jégkockatartóm - amit pl. kockacukor készítésre is használok - épp használaton kívül van.
Tehát adott a méhviasztömb, a szilikon jégkockatartó és egy kisebb edény.
A tömböt beleraktam az edénybe és nagyon alacsony lángon felolvasztottam. A méhviasznak van egy érdekes illata, ha melegítik, érdemes ilyenkor ablakot nyitnia annak, aki olyan finnyás, mint én.
Amikor teljesen felolvadt, a jégkockatartóba öntöttem. Csurig kell önteni, mert hűléskor kicsit veszít a térfogatából és homorú lesz az alja a "viaszpöttyöknek".
A legelsőnél kanállal kimértem, 4 közepes teáskanálnyi fért egy helyre. Így ha majd felhasználom a viaszt, pontosan ki tudom számolni, hány darabot kell felolvasztanom.
Amikor tele lett a jégkockatartó, kicsit hagytam, hogy dermedjen, így könnyebben fel tudtam emelni. 1-2 perc után be lehet tenni a hűtőbe, és ott kb. 20 perc alatt megszilárdul. De még ekkor is langyos, ezért óvatosan kell kinyomkodni, de nem érdemes sokáig dermeszteni, mert akkor nehezebben jön ki.
Amikor teljesen kihűltek a pöttyök, bádogdobozba pakoltam és a kamrában landolt... egy kivételével, mert egy pöttyöt fel is használok és elkészítem a szőlőzsíromat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése